Overweging 17 AI Act

id="rct_17">

(17)

A „távoli biometrikus azonosító rendszer” e rendeletben említett fogalmát funkcionális értelemben kell meghatározni, olyan MI-rendszerként, amelynek célja természetes személyek – aktív részvételük nélküli, jellemzően távolról történő – azonosítása valamely személy biometrikus adatainak egy referencia-adatbázisban található biometrikus adatokkal való összevetése révén, függetlenül az alkalmazott konkrét technológiától, folyamatoktól vagy biometrikusadat-típusoktól. Az ilyen távoli biometrikus azonosító rendszereket jellemzően több személy vagy viselkedésük egyidejű észlelésére használják annak érdekében, hogy jelentős mértékben megkönnyítsék a természetes személyek aktív közreműködésük nélkül történő azonosítását. Ez kizárja az olyan biometrikus ellenőrzésre szánt MI-rendszereket, amely ellenőrzés magában foglalja a hitelesítést is abból a kizárólagos célból, hogy megerősítse, egy konkrét természetes személy valóban az a személy, akinek állítja magát, és kizárólag abból a célból erősíti meg egy természetes személy személyazonosságát, hogy az hozzáférhessen egy szolgáltatáshoz, feloldhassa egy eszköz zárolását vagy biztonsági hozzáférést kapjon helyiségekhez. Az említett kizárást azon tény indokolja, hogy az ilyen rendszerek a nagy számú személy biometrikus adatainak – az aktív közreműködésük nélkül történő – kezelésére használható távoli biometrikus azonosító rendszerekhez képest valószínűleg csekély hatást gyakorolnak a természetes személyek alapvető jogaira. A „valós idejű” rendszerek esetében a biometrikus adatok rögzítése, az összehasonlítás és az azonosítás azonnal, majdnem azonnal, vagy mindenesetre jelentős késleltetés nélkül történik. E tekintetben nem nyílhat mozgástér az érintett MI-rendszerek „valós idejű” használatára vonatkozóan e rendeletben foglalt szabályok megkerülésére azáltal, hogy kisebb késleltetéseket alkalmaznak. A „valós idejű” rendszerek olyan „élő” vagy „megközelítőleg élő” anyagot – így például videofelvételt – használnak, amelyet kamera vagy hasonló funkciójú más eszköz készített. Az „utólagos” rendszerek esetében ezzel szemben a biometrikus adatokat már rögzítették, és az összevetésre és az azonosításra csak jelentős késleltetéssel kerül sor. Olyan anyagokról van szó, mint például a zártláncú televíziós kamerák vagy magánkészülékek által készített képek vagy videofelvételek, amelyek a rendszer érintett természetes személyek tekintetében történő használata előtt keletkeztek.